Áki blogja

Ezzel lejött, hogy Amerika volt a pártolt.

Újabb kérdés a közvélemény felé. Mi történik akkor, ha egy kedves ismerősünk vmi téves meggyőződés szerint megborul és direkt - sajnos tudatlansága - miatt elhiszi, hogy jó úton jár, miközben minden omlik körülötte, de azt nem látja.
Van ilyen, semmi kétség, de most mit csináljál már vele, ha a már a tényeket hazudtolja meg, miközben értelmiséginek tartja magát és nem hiszi el, hogy téved, csak azért, mert a saját igazát akarja hallani. Magától?

Kiváncsi vagyok hányan mondanák erre, hogy bekattant bazmeg, le kell szarni a gecibe. Dehát én felelős ember vagyok, még a zenésztársaim segge alá is kulcsrakész bulit teszek, hogy a szervezés felől ne érezzenek hiányt, hát akkor hogy tudnék leszarni egy "unintelligenciára nem méltó" embert...

Ez olyan, mint egyesek az utóbbi években a történelmi tényeket hazudtolták meg, mert épp azt akarták hallani vagy tudni vagy a saját hülyeségüket igazolni, illetve olvasatlanságuk tökéletes táptalajt biztosított ennek.

Minek nevezik azt, amikor az ember szándékosan eltolja magától a ?tudást? vagy a ?szava hitelét?. Ki bízik abban, aki bár dilettáns egy témában, mégis erőlteti a képzelt igazát.

A világunk tény, hogy megdőlt és olvasottságomnak hála, bizonyosan tudom, hogy a közkedvelt férfi -, női magazinok sokat hozzá is tesznek. Én is lelkes olvasója voltam évekig, amikor nálunk gyűjtődött az összes évezredekre visszamenőleg csak a legjobbakból:)

Jajaja, ezt a postot 1-2 ember úgy gondolhatja, hogy róla szól, kérem ne tegye, hiszen ez egy valós szociológiai probléma és mindennap találkozik vele az ember. Van aki észleli, van aki nem. Némi olvasás lényeges előrelépést hoz.

Azt hiszem vmit kihagytam. De már elfelejtettem. Pizzaaaaaaaaaaaaaa!!!

Web2.0

Tegnap láttam egy dokfilmet az internetről. most a web2.0-val ugye a hatalom a népé. mindenki azt mondhat amit akar. és ettől valóban meg fog változni a világ. egyrészt aki sokat netezik, annak lassan leesik az egyik karja. vmelyik este annyi szart kellett küldözgetni, meg keresni, hogy másnap izomláza volt a jobb kezemnek.

tehát hála a válságnak elértünk oda, hogy végre egy svájci közgazdász kijelentette, hogy eddig a pénz vézerelte a világot, de megtapasztaltuk, hogy mindennek van határa. az új világrend tudás alapú. nem csak az a tudás, amit az ember magábatuszkol a suliban a jobb fizetés kedvéért, az a lexikális tudás. ha nem tud gondolkodni, nem tudja használni. a gondolkodás és a józan ész használata. ismétlem használata:) ez a kulcs.

visszatérve a web2.0-ra. az emberek maguk alakítják a netet, a világot. és szépen elválik majd "undernet"re és "mainnet"re, mert az egyik oldal csak nyavajog, a másik pedig csak csendben van és inkább gyűjti az információkat;)

mostmár valóban azt csináljuk amit akarunk. ugyanis net nélkül vki úgyis ránk szól, hogy fejezd már zzzmeg, rossz hallgatni...:D de most egy hozzászólásban...egyszerűbb továbbkattintani egy mmm mellesleg.hu-ra. létezik még egyáltalán olyan?

kiváncsi lennék hányan olvassák vissza másnap a blogjukat. hogy ezt tényleg leírtam?! fúha, ki kéne törölni. és még1x megérkeztünk ugyanoda: aki már nem tud röhögni saját magán, hogy "dehülyevagy,zzzmeg" annak már valóban el kell gondolkodnia, hogy mostmár néha egy picit tv-zni is kéne.

Este 21:00 m1 Egyesült Államok-Svájc jégkorong

Egy jó ismerősöm nemrég megkérdezte, miért nem írom már a blogom. Mondjuk azt, hogy nehéz kitartani egy vélemény mellett, ha sok ellenvélemény vesz körül huzamosabb ideig. A viták témáiban való felkészültséget alapvetőként kezelve.

A mai téma:
Mikor kell felelősséget vállalnunk a kijelentésünkért és mikor megy el még haveri hülyéskedésnek.

Kezdésnek. minden szavunkért felelősséggel tartozunk. a közeli ismerősöknek súlyozottan. az elejtett kétes szólások mindig vonzanak magukkal vmit, vmikor.

más pl. Egy közeli barátunknak mondunk vmit, amiről tud(hat)juk, hogy érzékenyen érinti, de úgy gondoljuk vmilyen állapotból kifolyólag, hogy ez most jó poén. vagy más. De kiderül, hogy mégsem. Mentegetőzhetünk, hogy "dehát tudod, dehát ismersz, dehát tudod...". Tudja. De az, akkor mégsem volt a helyén. Kellemetlen, de megoldható gyors "megbánással", rögzítve örökre magunkban.

Ha egy mellément beszólás nagyközönség elé kerül. Nagyközönség előtt kellemetlen. Megoldás szintén a diplomácia. Ha nincs visszacsatolás, azt hisszük, hogy nőtt a "hatalmunk", hiszen olyat is megtehetünk, ami nem jár felelősséggel. miközben dá, csak legfeljebb nem akkor isszuk meg a levét. de egy rossz beszólás, ha jóként marad meg, később a nagyközönség elé is kikerül, hiszen a belső anyu nem csapott a szánkra, hogy hogy beszélsz.

Beismerni a bukást, sztem egyszerű, bár nagyrészt az ellenkezőjét állítják. Sőt, a felelősség emiatt is vért kíván időnként. De - most merészebben - kihez legyünk őszinték, ha máshoz vmiért nem, magunkhoz. Majd ha eljön az idő, már nem a belső anyu fog ránkcsapni, hanem egy valós személy és rosszabb esetben pár nehezen felépített munkádat is viszi magával. és akkor még csak szavakról beszéltünk.

Én úgy tudnám összegezni, hogy a felelőtlen kijelentések addig nem mennek a rovásunkra, amíg azokhoz el nem ér, akik ki is állnak a földön járó érdekük, vélemenyük mellett. És hely, helyzet és egyénfüggő, hogy mivel állnak ki a véleményük mellett.

Ha másra nem is, egy kis önértékelésre és helyesírásra nekem mindig jó ez a blogírás. Ilyenkor mindig visszatérek a gondolatok etalonjához:)
hogy is mondják ezt, nem szennyez a környező világ és a média hazugsága:)
de mit ér a bölcsesség, ha "becsukom a könyvet és kilépek az utcára". tette fel a kérdést egy írás.
hát pont azt a nulla pontot, amitől legalább te meg tudod állapítani, hogy mi a helyénvaló és mi nem.
a meccs kemény, a könyves oldalnak egyelőre sokat kell edzenie és jó marketingre van szüksége, de megvannak a megszállott edzők és menedzserek:)
 

http://hdhippik.blog.hu/

Nézzétek. uncsitesóm spanjai kamerázgatnak indiában. mint a blogból kiderül, nem először járják meg. és vmikor mostanában lesz ott vmi népünnepély, amikor 1 napig legális a gyep. én belenéztem, kurva jó! meg voltak fényképeznek, ha szépen megkéritek őket, sztem háttérkép méretben is elküldik. odaver.

nézegess! még izgalmas is:)

okés. megoldódott a puk probléma. vagy 30 nem fogadottal.
akkor a megkönnyebbülés után ajánlatokat kérek, hogy mi legyen a vacsora.
nagyon főzősek is jöhetnek!

ja, mellesleg írtam egy 5ös geodézia zh-t, ami másfél órányi és 3 A4-es oldalnyi tömény számolást jelent és amin az építő szak 80%-as elvérzett. köszi-köszi! nem kérek vodkát, köszi!
 

jut eszembe remélem levakartam már a 7 év se tű, se tütüt a nyakamról, mert nem akartam volna végigutazni vele a fél országot. in medias res.

most a legtrendibb téma, hogy hogy basszuk el 3x a pin-kódunkat és hogy ne találjuk meg sehol a pukkot. aki tud erre megoldást, haladéktalanul jelezzen az interneten. dehátfigggggyelllld, március van. és már 2.

TEHÁT PUK-KÓD PROBLÉMA!!!

köszönöm a figyelmet. rokk.
 

na most minden blogot frissítek. lehet, hogy a tatu bloggal közösen kell olvasni, mert nem tudom megkülönböztetni, hogy mi tartozik ide, meg mi oda. inkább megírom először a tatut.

egy nap csúszással sikreült is. és szeretem anyukám német billentyűzetét.
csumára voltunk gőzön pár hete, nagyon kibasztak velünk. 4 órát vártunk rájuk. nem volt jó. mert bár 9re volt kiírva a buli, ők 1kor kezdtek. mondjuk erre gondolhattam volna, hisz egyszer már hangosítottam hip-hop bulit. mellesleg pont gőzit. akkor sem kezdtek sokkal korábban. végülis nem volt rossz, de nem erre számítottam. 1-2 héttel később meg siskára mentünk el a dürerbe. na az vitt mindent. az andrisnak meg a tamásnak inkább az eszét a sok viszki. na most egy pillantra megint hülyét kapok, mert megint nem tudom befejezni ezt az írkálást. megyünk stúdiózni az andriskáékkal. a múlt héten mondjuk ügyi voltam, mert relátíve gyorsan felküldtem a 7 számukat. ja, feldoboltam na. az is benne van, hogy nem bonyolult. na ennyi az önfényezésből. csúnyán bebasztam előző nap, ezért reggel egy elalvással kezdtem a közös munkát tomival. majd a vonat is késett dunakeszire. előtte olvasgattam egy stúdió honlapoján, hogy hogy készüljünk fel a stúdióra. semmiképp sem másnaposan, egy átdorbézolt este után essünk be úgy a stúdióba. én örültem, ha dobolhattam, mert állni alig bírtam. tehát az első lényeges pontot már pipáltam is. előtte gyakoroljunk sokat. jó kezdés, figyi nem kell gitármankó, felkapom nélküle... tititi, tomi, figyi, innen nem hiányzik vmi? de ákos, kompletten kihagytál egy részt, de mindenhonnan.
utána azért összeszedtem magam és 4 szám pikkpakk felment. majd valószínűleg akkor józanodhattam ki, mret a 2 legrégebbi és leglegleg, mondjuk legtöbbet játszott számmal szoptam le keresztben magam. mindegy. kész van, jól vagyok. mehetnek a gitárok háháháháháháááááááááá. szeretném felhívni az ismerőseim figyelmét, hogy a héten ne akarjanak itatni! pihenni kéne:)
 

Aki átalussza az előadást, az nem tudja meg, hogy felesleges bemenni az utána következő gyakorlatra. mert elmarad. így jártam pont most én is. jól kezdődik a blogírás, csak szavakat hagyok ki a mondatokból...
baszottul másnapos vagyok (ha nem részeg), úgyhogy kérem mindenki megértését.

hopp, eszembe jutott, hogy mindenfélét kéne csinálnom. pl mosogatni, rendet rakni, (kijózanodni, különben baj lesz a 3 órási gyakorlaton), mecházni, mosogatni, rendet rakni, geodéziázni...na gyors összefoglalás az elbaszott tegnap esténkről.

8 körül eszembe jutott a kádban ázva, hogy innék bort. meg aznap izé is volt. nyitóbuli. olds-os. kellemest a hasznossal. itthon boci, ott söci és az andris sem megy olyan messziről haza. olds-ban 1 sör!!! namost ebből az lett, hogy a 2 üveg bort muszáj volt sietés miatt meginni 1 óra alatt. vagy vmivel több. ezzel az 1 sör is ugrott. Isten lássa lelkem, tök rajta voltam, hogy nem toszok be, ávizeztem. na az egy külön történet. még 1-2 ágyas meggy lement mellé, dehát mégiscsak. namost a hajnal dereka felé már nem tudtam, hogy hogy kerültek a kezembe egyes italok. pl vodka-redbull. és sikerült negyed6 körülre hazaérni. pedig asszem nem is éreztem magam részegnek.

tehát az ávíz története.
- hello! mentes ávízet bitte, meg vmi málnát vagy meggyet.
- hello! csak szénsavas van. hány deci víz?
- üveges?
- csak pohárban.
- pff. akkor vmit ami üvegben van és nincs benne alkohol.
- sör!
- alkoholmentes?
- nem!

na itt hülyét kaptam. akkor legyen sör bazmeg! mit kaptam már megint?! heinekent... ez követ engem. üldöz!!!
aztán ugyanez a meggyel.
- málnátok vagy meggyetek?
- meggy van.
- király! már jöhet is egy.
erreföl mutatja, hogy ágyas meggy.
nya mondom azt azért mégsem. az rettenetes, embernek nem való.
- akkor vmi édes lötyi szart.
- mi legyen?
megláttam egy jégeres üveget, rávágtam hogy az...
elsőkörben kaptam 2 olyat amit nem szeretek.
miután visszatértem az andrishoz, a kezébe is nyomtam azt a kurva heinekent, mert meggondoltam magam. a sok szar között jó lesz a szénsavas ávíz. már úgyis elkárhoztam.
és kaptam!!!
na innentől nem emléxem már sokra. csakhogy volt pár ágyas meggy, baszott hideg cigi közben, meg ott volt a Timi. akinek nincs ghost castle-je és nem is akart szerezni.

elbaszott nap. nem tudtam elaludni reggel, aztán elaludtam az előadást, aztán bementem luftra egy gyakra, mi jöhet még? mosogatás közben eltörjek egy viszkispoharat?

sztem óvatos leszek ma. ha otthon lennék, bebújnék a csajom (bocs! barátnőm) didijei közé. ott meleg van és kényelmes. de mivel itt vagyok, vállalom a kurva feladatot, hogy megpróbálom túlélni egy nehéz éjszaka mégnehezebb nappalát.

.
.
.

adományokat a később ismertetett számlaszámra várok. hogy mégse zsebből kelljen állnia muttimnak a temetést.

utószó: sztem hülyeség inni.
utószó2: jut eszembe, nem kúrtam be a fejem reggel a kádba. pedig hajat is mostam. lehajolva.
 

...ugyanis akkor csökkenne a gázszámlánk. és csicsergősebbek lennének a madarak is. meg végre nem kéne repülőzős kabátot hordani. keledeznének a lányok a téli frigidségükből és talán akkor újra lenne nemi életem. ezt azt jelenti, hogy talán a kedvelt barátnőm is kevesebbszer fogná rám, hogy biztos megcsalom. mondjuk pénteken annyit mondta, hogy majdnem rákényszerültem...mondjuk nem hinném, hogy a legjobb barinője belement volna... mit ér az ember, ha egér... kell egy kis izgalom az életbe. dehogy miért kell ezt nonstop hisztikkel spékelni... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, éhes vagyok, kajapara, KAJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT!!!!!!!!!!

20 perccel később:
áh, életben maradok. ezt miccs bjukenen sem csinálhatta volna jobban (gyengébbek kedvéért: Baywatch). sonkás tojás a reggeli. ugyanis fél8 óta fenn vagyok, azért, hogy a neptun 2 óra semmittevés után azt mondja: Nem elérhető. idén gondoltam kicsit hallgatósabb leszek, mint eddig, dehát nagyon nem akar engem a felsőoktatás. ami mondjuk nem baj, mert a kezdeti nehézségek után a megkönnyebbülés szokott jönni.
tehát a reggeli 2 pillanat alatt elkészült (azzal együtt, hogy a zozi kenyérvágó kése alkalmatlan hagymaszeletelésre). művészeti újfent kiéltem a szalonna- és hagymapirítás közben, ugyanis egy idő után a sercegő szalonnadarabokat elkezdi kilődözni a serpenyő és én ezt folyamatos mozgatással megpróbáltam ellensúlyozni. egy külső szemlélő valószínűleg mókésnak tarthatta volna - ha látta volna -, hogy hogy rohangászom a serpenyővel, miközben próbálom elkapdosni vele a kilőtt darabokat. ez akkor volt nehezen kivitelezhető, amikor egyszerre 2 irányba lött ki hagyma-szalonna kombinációkat. végülis minimális veszteséggel megúsztam.

pill, neptun.

nem megy, itt vagyok. tehát akkorában voltam, hogy gondoltam dobálva megforgatom majd a készítményt, mert az tök jópofa. a kajában érezhető lesz, hogy a séf beletette a lelkét is:)
nos ez a kaja állaga, illetve aránytalansága miatt ma nem sikerült. nameg olyan serpenyőt használtam, aminek beakasztós a nyele. a gerti ezt nem vette figyelembe az egyik palacsintakreálásakor, azóta derékszögű az edény. mert eredetileg köralakú volt.
szóval ahhoz képest, hogy tegnap megfogadtam, hogy minimális húst eszem a héten, jól kezdek...
a neptun azóta is vár.

olyan álmos, fáradt voltam egész hétvégén, hogy tuti dolgozott az a rohadt sok nehéz kaja, amit nagymutti főzött. nameg a vidéki levegő. szombat este 7kor aludni a tv előtt... ugyanis leszedtem 11 gigányi diszkávöris különleges építmények sorozatot, ezért muszáj volt a hétvégét alvásra, ill. nagyképernyős tv nézésre fordítani. ja meg töménytelen zabálásra. szinte nem is ittam. 3 jéger, 1 kishejnekken. mivel ez volt a legszarabb söre a helynek...meg a legédesebb röviditala. a sör a halálosztóm. megbizonyosodtam róla, hogy nem elveszett vállalkozás az a menedzser szak. a sorozatból kiindulva. najó-najó persze, mondhatja bárki, hogy pff, azok különleges építmények. de miért ne törekedjünk a legjobbra? na, tisztítóhét.

ja, rokkoltunk is pénteken. azt a tatu blogon.

neptun. gyere-gyere.

na eljött a zavaros csütörtök. 10re elmentem épanyagozni, negyed12kor találkoztam egy sráccal, aki vett egy cd-t, megbeszéltük, hogy nyazsgem vizsgaidőszak - mert ő is vizsgából jött éppen -, majd 2re elmentem kémiából vizsgázni. végre hazaértem, úgy gondoltam, hgy most csapok egy csajos estét és főzök vmit. a zavaros napnak így vetek véget. rengeteg sok alapanyag volt itthon. kumplipucolás betmen közben, mosogatás. most kipróbáltam milyen előregyártott majonézzel a majonézes kumpli. kurvaszar volt. sokat küzdöttem vele, mire elviselhető íze lett. ja, az volt a terv, hogy leülök a kumplival és megnézek egy betmen évadot. kész lett, jó lett, viszont nagyon nyugtalanított a hűtőben ácsorgó sok-sok csirkemell. abból is csináltam vmi ragus marhaságot. picit még mosogattam, mikor megjött a zozi. szokásos helló. odajön és benyögi, hogy este itt alszik a kuki*, mintha tök mindennapos lenne.ja, előtte említettem, hogy kóstolja meg a zseniális majonézes kumplimat. és amikor elhangott a kuki név, akkor mindketten ránéztünk a kajára és egyből a villámcsapás: hajjaj, akkor többet kellett volna csinálni. mert a kuki az, aki simán 2 pillanat alatt felzabálja a hűtőt. végülis nem evett belőle, viszont zoziné eszti nagyon fincsinek találta. naná hogy az volt. kuki az, aki nagy cimbink, csak elhúzott Írországba és néha hazajön, akkor lerombolja az országot. félreértés ne essék, nem tüntető. csak ő is iszik... szóval megvolt, hogy a kuki 9re jön. addig vagy gyorsan meg kell enni a kaját vagy eldugni előle. nájn-nájn, amúgyis sokat csináltam.
leültem a gép elé, megláttam a graffot msn, en gondoltam megkérdezem, hogy tudé-e a kuki érkezéséről. de fölöslegesen nem pörgetem magam, megkérdeztem a zozit, hogy a graff tud-e róla. mondta, hogy jaja, ő is jön 9re. iiiigen? hájjáj. itt jött az első aggodalmam, majd utána közvetlen benyögte, hogy "de most hívom a milánt is:D". bár ahhoz képest, hogy mindkettő azt mondta, hogy 1 sör, meg 120 percet marad, ahhoz képest 4re értünk haza. tehát bekövetkezett a csapás. ugye a gyenge májamra tekintettel csak piciket iszogattam...megbontottuk a zozi munkahelyi delikát vörösborát. majd lementünk a boltba mégegyért. és amikor előkerült a hűtőből a gin és az ouzo akkor kezdett elkanászodni az este. éjfélkor megindultunk vmi skót kocsmába. zárva volt. a milán nagyon picsáskodott, hogy ő megy haza, de azért nagy unszolásra eljött a kuplungba. nekem ismerős volt ez a név és vmi olyan érzés fogott el, hogy az nem lesz túl jó nekem. nem is lett. bazzzmeg... nos pont ezeket a helyeket rühellem mindennél jobban és dózerolnám le az összeset. azért bejártuk a 6. kerületet, mire eljutottunk ide. oda. előtte villamoshoz futottunk, mert nem jött be a tippem, hogy fél1kor éjszakaival menjünk az oktogonra. viszont most jut eszembe, hogy jan.1-től 1ig járnak a villamosok. huuhuhuhuhuhuhuuuuuuuuuuuuu. tehát vki kitalálta - miközben a kuki végig nyikorgott, hogy gyrost akar enni -, hogy gyalogoljunk a következő villamosig. azt is meglátta vmi sasszem, hogy a távolban jön egy viller. na akkor futás. de a wesselényre a blaháról??? majd egy ismeretlen is mutogatott (vmerre) hogy az közelebb van. nahát elfutottunk a wesselény megállóba. a tomi majdnem behányt, én majdnem összeestem, a milán meg lemaradt. na most picit elkanyarodtam, de visszatérve a helyre: szubjektív megítélésem szerint gusztustalan volt a hely, gusztustalanok voltak a csajok és nem szólt az kimondottan jó zene. csak néha. viszont mindenre ugráltak össze-vissza a ronda lányok. tuti be voltak drogolva. később a kukiék is. vmikor a milán megszökött. természetesen volt graff-féle helikopterezés, zozi vagy kuki-féle fejenállás fotelben. nya. mikor hazaindultunk, bementünk egy gyrososhoz. nem fogadtak vmi lelkesen minket. asszem ránk is szóltak, hogy halkabban. azért összevesztünk rajta, hogy elvigyük vagy ott együk meg. persze maradnunk kellett... az asztalt egy picit szétkajolták (mert én nem ettem). vagyis inkább a kuki. én néha belekóstoltam a grafféba egy fogpiszkáló segítségével. örült neki. még jó, hogy ott volt az eszti, különben óriási ramazurit hagyunk magunk után. kifelé a kukki még kitalálta, hogy vmi brokkolis brokit enne még. a fönők néni már pont kezdte volna megszokni, hogy hangosak vagyunk és részegek, mert már mosolygott rajtunk, mikor a kuki beleverte a tomi fejét az üvegpultba, ami akkorát szólt, mintha atomjaira tört volna az egész. na akkor újfent nem szeretett a néni, de akkor már mi is menekültünk a helyről. a hazafele útra annyira már nem emlékszem, de hazajutottunk. reggel a tuti kedvéért keltem arra, hogy a kuki ordít mellettem az ágyban. ja merthogy a jószokásom most megtréfált, a kuki bevetődött mellém az ágyba pucccéran. meg is jegyezte, hogy milyen kényelmes. ugyanis ha ittas vagyok, néha jókedvemben nekifutásból beugrom egyesek mellé az ágyba. válogatás nélkül. általában örülnek neki. höhö.

ma pihi van, holnap újra egy pestre menős, PH koncertezős nap lesz. ezt már napokban kell számolni, mert tegyük fel dél körül felkelek, 1ig tökölődöm, fél2-2re mondjuk menetkész leszek és általában 4 körül el kell indulni az ilyen köröknél. tehát 2 órából áll tatán a napom. és éjszaka majd vissza tatára. de akkor már úgyis ágyba megy az ember. ennyi egy nap... egy PH-s koncertezős szombat. úgyhogy mindjárt megyek is haza.

pápá

Vadító volt az elmúlt hétvége. Csakhogy elölről kezdjem. Meg időrendi sorrendben.
Pénteken átestem a tűzkeresztségen, ittam 3-4 mézes málnát és nem hánytam ki, nem voltam rosszul, stb. Jó mondjuk egy hektoliter vizet elfogyott mellé. A graficsék elmentek sátán kocsmázni, mi meg a Gertivel itthon főzőcskéztünk. Mire kész lett a kaja, az alapanyagokból jóllaktunk. Fél1 tájban sikerült is megérkezni a kocsmába, ahonnan szinte azonnal el is indultunk a morrisonsba. a buszon szétszóródtunk, mint a dzsungelben;), de legalább tudtuk, hogy hol vannak a többiek, mert a mesti, ill. graff annyira ordítottak, hogy nehéz lett volna nem kiszúrni. a mellettük álló csajok emiatt pötyit nehezteltek rájuk, ezért ők is nekiálltak ordítani, hogy hangosabbak legyenek. elbukták. a buszról leszállva a gerti intenzív mutogatással jelezte, hogy nézzek rá a Milán hátára. mert egy terjedelmesebb foltnyi hányás volt rajta. ezen a mestivel diszkréten kuncogtunk. valószínűleg a Vígszínház állékonyságának határállapotába került a hangnyomásunktól. a morrisonsban meg átirányítottak vmi körúti portához. ilyenről még nem hallottam, de azért megtaláltuk, majd a Milánnal megállapítottuk, hogy mintha kéne levenni pénzt, hogy zavartalanul tudjunk szórakozni. fel is dobta a lehetőséget, hogy itt van egy pillanatra egy otp automata. végülis kizárásos alapon jó lesz, bár én knh-s vagyok. az is van, csak picit odébb. najó, akkor mindegy. majd benyögte, hogy ő is knh-s...pff. tehát elzárandokoltunk oda. megsasoltuk a dunát, a parlamentet, meg a különböző védelmi minisztériumi épületeket, illetve az ántik és bárokk stílusú belvárosi gálériákát és ingátlánokát. a Milán említette is, hogy itt nonstop ácsorognak kisebbségiek (nem kínaiak) és mindig képet akarnak venni. nos a helyen ledöbbentünk, kezdve azzal, hogy találkoztunk a Tóth Balázzsal:D (majd én azt tudom ki), aztán hogy felfele kellett menni, pedig egy pincehelységnek ismertük meg. aztán sok nyíl után megláttunk egy kurvanagy teret egy km hosszú üres pulttal, bárokk tápétávál, és ebből nyílt a játékgép terem, a biliárd terem, stb. na hülyét kaptunk. mivel a többieket elvesztettük, megbeszéltük, hogy nem sietünk sehova, leülünk nyugiba elszívni egy cigit, meginni egy italt. Kikértük a 3 málnánkat, meg a 2 vizet, meg a söcit. számla: 4000 forint. akkor megegyeztünk, hogy nem udvariaskodunk, helyben kifizetjük egymásnak az italokat. meg is kérdeztük a pultoslányt - aki nagyon rendes volt, mert a saját zsepijéből adott nekem, amikor rámjött a tüszizhetnék -, hogy vannak-e a helyen értékbecslők. ezt annyira nem értette, de aztán megmagyaztuk, hogy akik felbecsüli pl a telefonunkat, hogy mennyiét ér, és akkor azt készpénzben ott helyben megkapjuk. ugye értelemszerű, hogy miért. mutogatott is egy óriási portásra, hogy ő a hely értékbecslője. úgyhogy inkább a vagyonunk megőrzésénél maradtunk.
ezek után lementünk a buliba, persze nem volt könnyű megtalálni az útvonalat, ott reggel 5ig bugiztunk, majd hazamentünk. a Milán bazmeg, 3x elindult haza, de reggel 5kor még mindig vmi vadidegen gyerekkel dumált a pultnál egy sör mellett, kabátban:D.
még jó, hogy a Gerti erősködött, maikor mentünk haza, hogy ott a Milán. dehogyis a Milán már hazament. de ő az. megnéztük és télleg ő volt. mint csütön kiderült, a kölökkel a hooligansről, meg csipáról, meg az zenei eredetiségről beszélgetett, a Milán meg elküldte a picsába, hogy ez nem nagyon fér össze. és a kölök mégsem ellenkezett, mint az várható lett volna.

másnap hazamentünk tatára, majd jöttünk vissza bp-re rokkolni a PH-val. közben a karesz is beszállt a kocsiba. meg kicsit késve is indultunk, ami egyeseknek nem tetszett, de aztán pontosan 10 perc késéssel meg is érkeztünk a helyre. lejátszottuk, hazamentünk, majd megittunk a kv-ban 4-5 málnát. majd hazamentünk aludni. jó este. ez amolyan no komment. jó, a karesz mondjuk nagyot kommandózott a 2 sörével, amit bekommandózott a helyre, a lábgéptokomban. majd a technikus srác elhelyezte a szellőzőcsatornában. aki maga is megivott pár jégert, meg söcit, bár szolgálatban nem szabad...
tehát a szellőző nem fújta ki a karesz söreit, így nyugalomban elfogyaszthatta, miközben feltartott kezekkel, ordibálva járkált a helyen, hogy vki feküdjön alá. találkoztunk a dózsával, akinek elfelejtettem megjegyezni, hogy nőtt a segge. hm. de egy csomó szójátékos viccet mondott. csak már egyre sem emléxem. őőőőőőőőőőőőőőőőőőőő. nem. köszi minden hallgatónak a megjelenést, a sün csoportnak a bréket, illetve rottek M-nek a 29-i segítséget:D

a hét nyugisan telt, kiokosítottam magam kémiából, de megvágtak építőanyagokból. szar ügy. és lejött 28 résznyi betmen rajzfilm höhöhöhöhöhöhööööööööööööööööööööö.

ennyit az eddigiekről és folytköv a következő posztban a tegnapi csapásról.

Folyt.köv...

http://www.pannoniafesztival.hu/szavazas/

Mi az? Csíkos és indexel.

Az Aquafresh megelőzi a fogszuvasodást...
pff. köszi Kata:D:D:D:D:D

Sokkal kényelmesebb az írogatás, ha az ember közelebb tolja a géphez a fotelt. Ma csodálatos napom lesz. 7kor keltem - meglehetősen frissen - 6 óra alvás után. Megnéztem éjszaka az !1.! kálámbó részt. Kurvajó! Kanyarogtak is a szálak össze-vissza, meg mindenki 3x halt meg, meg éledt fel, de pont ezért volt jó. Mondjuk bevezető résznek volt nevezve.Valószínűleg ezért is kellett ilyen izgire csinálni. A továbbiakban nem fogok filmekről írogatni, mret közeledik a matekvizsga időpontja... nincs már idő filmezgetni.

Reggel éppen mosnám a hajam, mikor bejön a zozi a fürdőbe és kérdezi, hogy zuhanyozni fogok? mondtam, hogy nem, csak hajat mosok. és ezen elkezdett szakadni. máig nem értem, hogy mér. bár akkor mondta, dehát...állítólag röhejesen mondtam:) pompásan elértem a 8:40es vonatot, ami nem is késett, pompásan felvettem tatán a zozi csomagját muttijától és pompásan hazajöttem, ahol a kutya egy függöny mögül fejkidugással nyugtázta, hogy hazaértem. úgy kellett odabiggyesztenem a kezem az orrához, hogy legalább egy kézcsókot kapjak. puszit már lusta volt adni... arany szívem:) gyors kakanyó és melegszenyó elkésztése után gondoltam, hogy megnézem a Gyávák és hősöket, de persze nem találtam meg. Ugyanis itt kell dögledeznem itthon a "90%-a ablak a falaknak" nappaliban, felnézve lombkoronájuktól megszabadult fákat nézegetve a havas, fehér udvar felett, melyek ezzel betekintést (vagy kitekintést) engednek a tatai Öreg-tóra, ahol néha feltűnnek az épp tesiórázó ötvösösök (helyi gimi a nem beavatottak kedvéért), kik futják a megszokott "Pikant"* körüket. *=egy étterem a tóparton. Azt kell tudni róla, hogy egy bizonyos tempóban pont 40-45 percre van az sulitól. Tehát kurva messze. Ja, a víz másik oldalán. De legalább tóparton futás. Szóóóval ez az én hányatott sorsom, hogy így kell várnom a jóPÍSZiseket. Csend van, csak a kutya horkant néha mögöttem. Meg nyalja meg a száját. Előbb mondjuk idejött vmiért, de csak nézelődött, meg nekiállt csuklani. Kiröhögtem, erreföl elment. Vissza a helyére... Viszont, ha már itt vagyok, akkor lemérem az állványaimat, hogy egyáltalán elég nagy tokot akarok-e venni nekik. Háhá.

Tehát a hétvégém. Ezt már most megírom, mret most minden protokoll szerint fog működni. Jájjdejóó. Tehát ma délután visszamegyek bp-re felszedve a gertit. Egész héten főzni akartam, de mivel mondta, hogy pénteken (azaz ma) csinál vacsit, ezért tartogattam magam mára. Aztán tegnap kiderült, hogy azért a szokástörés, merthogy szólinapom volt és ezért most ezzel is kedveskedni akar nekem. Aztán hétfőn mondta a Zozi is, hogy pénteken fennmaradás van, meg italtúra. Vagy kúra. Na vacsi után azzal folytatjuk a napot. Mivel dec.29. óta nem iszom tudatosan, ezért nekem ma is alkoholmentes estém lesz. A múltheti pár sör az egy uccsó próbálkozás volt, hogy kiismerjem magam és a májműködésem.

Holnapra visszajövünk Tatára, hogy autóba ülhessek és fél4kor visszaindulhassak Bp-re az Andrishoz. 5kor nála. Bebaszkodunk pár motyót a kocsiba, majd elmegyünk 6ra a Vörös Yukba. Szembesítés a régi munkahelyemmel... 7kor babazsúrt rendezünk a 3. kerületi napközis csoportnak (a Dózsa (Szilvi) fogalmazása szerint) a Pánikhangulat nevezetű odabaszott NDK kukaverő punk formációval. Gyorsan ledaráljuk az előadásunkat, majd menekülünk ide-oda. Mi valószínűleg haza az időjárástól függően.

Majd vasárnap visszaállás a hétköznapok (egyelőre) laza tempójára és este vissza bp-re. Hogy szerdán nyugodtan mehessek vizsgázni az áhított matekból, ill. csütön épanyagból. Jó hét. Ha addig mégis néznék vmi filmet, majd mesélek.

csokinyuszi (csocsi, puszi) (olyan rossz nekem, hogy mindent így magyarázni, tanuljátok már meg a nyugati szlenget)

Elkapott az ihlet, hogy fel kéne venni a menedzser szakot. Mivel a felénél több tárgyam ugyanaz, mint építőn... többek között ezért is nyargaltam át építőre. Oda-vissza játszma. Gyerekjátszma. Mondjuk az a febr 15 ölég közel van. Meg aztán ez mostani pillanataimban elég dupla vagy semmi lenne. Dehát minek az élet, ha nincs benne egy kis izgi. Csak kezd herótom lenni már ettől a nonstop kiszámíthatatlanságtól. De úgy látszik ez jutott. Jól van, megdumáltatok, kidobok 9000 Ft-ot. Nédda és pont egy hónap múlva. Most viszont akinek van tapasztalata a kétszakról, az ossza meg velem iziben. makovics.akos@t-online.hu vagy a mobiltelcsimen. De azon csak a műcicis, teniszezőpopójú, botoxolt szájú mátkák csörgessenek.

Nya. más: újabb fantasztikus lezárása egy amúgy átlagos filmnek: "Van úgy, hogy amiért érdemes meghalni, azért érdemes élni is." Mégegy közhely. Csak nem abban a pillanatban másfél óra után. Ajánlom mindenkinek, aki gondolkozós: Hős kerestetik. A másik fantasztikus alkotás, ami ilyen reakciókat hozott ki belőlem, szintén átlagos film, de a végére egy óriási mondanivaló kerekedik belőle: Gyávák és Hősök (Lions for Lambs). Nem, nem háborús. Azaz az 1/3-a. De nem a háború a lényege. Hogy a csajok is rákattanjanak: Robert Redford is főszereplő és talán még az írója is. Nagyon jó ötletek is vannak a filmben. Meg ilyen a Forrest Gump is:) mestermű!

jojszakát!

Lehet, hogy a tél teszi vagy a világválság, hogy mindenki úgy el van szontyolodva körülöttem. Mármint akivel találkoztam/beszéltem. Najó, nem mindenki, csak páran. A múlt héten arra a következtetésre jutottam, hogy át kéne mennem joggi beerbe és téli álmot aludni, olyan hideg van. A szesz sem fűt már, amióta kilöki a szervezetem... maradnak a alkoholmentes koktélok, őszilevek, mentes ávizek, illetve egy csomó kaja. Kíváncsi leszek, hogy mekkora hógolyó leszek nyárra. Kicsi, de kemény és gyors vagy az a marhanagy, ami inkább ijesztő, mint fájdalmas - ha eltalál -. Aki mozogni kíván és ő sem akar egyedül, annak várom a jelentkezését. Berendezzük itthon Áki & Tsa. gyúrodáját.

 Nya, hál' Istennek a magyar hip-hop scene így az év elején is aktív. Sikerült megkaparintani egy MC Gőzi EP-t és van rajta egy kurvajó szám. Ez már feldobta a napom. Meg a Kata szakértelme vasárnap óta a pályázatírásomban. Köszi neki. Ha felvesznek, jövök egy csokival:)
Hétfő meg a Gerti dobta fel, hogy végre hazatolta a képit. Meg muttim, hogy reggel felhívott boldog szülinapot kívánni. Rokk. Ja igen, köszönöm Mindenkinek, aki gondolt rám. Elég sokan voltak. És évről-évre egyre többen lesznek. Meglepődésemre.

Szombaton rájöttem, hogy valóban fellázadt a májam, úgyhogy valószínűleg szüneteltetnem kell a szeszelést. Mondjuk nem nehéz, mert amúgy sem kívánom. Csak ezt megmagyarázni nehéz a kívülállók számára.
Mos olvastam Szepes Mária egy irományát. Tele van igazsággal, de egy részt kiemelnék belőle a karrierproblémások számára: Nincsen olyan külső vagy belső eredmény, amelyet ne előztek volna meg nagy erőfeszítések. A “sikeres” ember sikereinek feltétele képességeiben, magatartásában, az erre való törekvésének tisztaságában van meg.

Hát engem ez megfogott. Az a jó, hogy ezt mindenki tudja és tök közhely (is lehet). Már hallom a az egyre hangosodó belekötéseket. De úgy gondolom, legtöbben csak elméleti síkon vannak úgy az ilyen közhelyekkel, hogy "ja, ezt vágom, ezzel én is így vagyok." Tehát jön a folytatása, ez egy kicsit meredekebb lesz: Valamilyen formában mindenki produkálhat. Mindenki világító, melegítő, életmentő és életmegújító központja lehet egy erőkörnek, amelyből merítenek, s amelynek fényét a visszaverődés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az átfűti maga körül az atmoszférát, s ebben a hőben saját fénye is váratlan, csodálatos inspirációktól izzik fel.
Az ember, ha környezete nyomasztó, terméketlen, fejlődésgátló, kiléphet belőle. Megváltoztathatja környezetét.

Az ilyenekre szokták egyesek (hitetlenek?) azt mondani, hogy hajjaj, ez már földönkívüliekkel beszélget. Pedig - úgy gondolom - vannak emberek, akik szépen menetközben rájönnek pár tapasztalat alapján, hogy ha a Föld és a Teremtés tökéletes (mert ugye kétségbevonhatatlanul az), akkor mi is, mint a Természet szülötte tökéletesek vagyunk. Na akkor hol a hiba?! Sztem az orrunk előtt. Ez is lehet, hogy meredek lesz egyeseknek. Nevelés, hit. Arra neveltek, hogy nem vagyunk elég jók vmihez, nem hisszük el, hogy elég jók vagyunk vmihez. Minden tök egyszerű, csak a "szabad akarat" bonyolítja... na jó, itt befejeztem, mert a továbbiakat már 3x nem hagyta az oldal, hogy betegyem, úgyhogy nem is erőlködöm vele.

Kicsit ezoterikusra vettem ma este a figurát. Holnapra kialszom.
Kényelmetlen téma, az szent. Könnyű rá azt mondani, hogy "áh, hülye vagy!". De mégkönnyebb reagálni: felkészültség, alaposság, lelkiismeretesség. Aztán megvitatjuk a tapasztalatainkat.

Van egy virágunk az albiban. Budapesten. Még a főbérlő hagyta ott. az ÉÉÉÉÉN ablakomban. néha megszántam szegényt egy kis vízzel. namármost, ha elbújik a függöny mögött, naná hogy elfelejtem...
szóval ma megláttam (elég szarul nézett ki) és felötlött bennem, hogy mi lenne, ha nem is itt lenne a helye. hanem mondjuk a szemétben. dehát mégiscsak vhogy már a szívemhez nőtt, mert olyan jó volt hozzám mindig, mégsem kéne kidobni. de kell egy új hely neki, mert az ablakból egyszer tuti leesik. meglett a helye. a hűtő tetején. háhá. esztétikai orgazmus. mindjárt megtanulok képet is beszúrni ide, akkor majd ti is elmentek tőle.  a virágot a továbbiakban nevezzük csak Virágnak, mert nincs neve. bár mindenképp gézának vagy endrének vagy vmi ilyesminek nevezném. mint a régi albiban a budikagyló alatt lakó házipókot. ő Géza volt.
visszatérve. szóval a virág végülis két virágból állt, dehát az egyiket...hogyis mondjam...úgy basztam ki a kukába, mint macskát szarni...a másikat meghagytam, mert igazából az volt a szívemhez nőve. tudom, diszkrimináció. node a kisebbiket hiába locsoltam, akkor sem akart nőni, csak elszáradt, a másik meg nem is kapott vizet és mégis egy őserdő lett belőle. igazából azért is kellett kitelepíteni az ablakból, mert az ablak közel van az ágyamhoz. mert ugye (megint a "mert ugye", figyeled?) én nem a földön alszom, mint egyesek. köhm. nya. féééltem, hogy egyszer arra ébredek, hogy benőtt a virág és nem tudok szabadulni a szorításából. egyszer láttam ezt egy Hupikék Törpikékben, azóta parám ez.
ki is vittem a konyhába. összetett művelet volt, mert először meg kellett szabadítani a virágot a száradt izéitől, majd hogy ne legyen már olyan asszimetrikus, át kellett helyezni a virágtartó közepére. ehhez persze a földet is fel kellett lazítani és azt is el kellett osztani arányosan a tartó minden rééészééén. ezt vminek a hátoldalával tudtam megoldani, mert bár kérdeztem a zozit, hogy van-e kerti ásónk, de csak azt mondogatta, hogy ott van az ajtó mögött a szemétlapát...az meg nagy...
a lényeg, hogy minden föld áthelyezésre került. jött a következő művelet. pakoljunk le a hűtő tetejéről. a szokásos egy év alatt felgyülemlett reklámújság, kézzel-lábbal festők 40 db képeslapja, telefonkönyvek, kerületi lapok, cipőpaszta, C-vitaminok...fél óra szortírozás után meg is lett. jó fej volt a virág, hogy a sok mozgatás ellenére nem borult rá a fejemre. kapott persze vizet is, biztos azért. mindenesetre mostmár nehezebb lesz meglocsolni, mert magasabban van.
meg ott bütykörészés közben, amikor a száradt szarjait szedegettem ki (alliteráció), eszembejutott, hogy én szeretek ilyen dolgokkal tökölni. pl tök kertészkednék. hobbi szinten. utánaolvasgatni, hogy hány centire vágjuk le a tövétől, milyen bizéket adjunk neki hányadik héten. egyszer volt egy fűfim, az is elszáradt. a lényeg, hogy szeretek eltökölődni ilyenekkel, főleg, ha friss az élmény. mostanában szeretnék pl teniszezni, jégkorongozni, meg még vmit, csak azt elfelejtettem. ezek mondjuk mind olyan sportok, amik kiveszik az ember energiáját. ja, úszni is. ami számomra annyit jelent, hogy nem vagyok kellőképpen leterhelt. sok a szabadidőm, nem csinál az ember olyan dolgokat, amiben elfáradna. asszem holnaptól neki is állok gyúrni. ja. majd a PH tomival együtt lejárunk a kondiba, nyomni pár szériát. kocsmázás...pfff... meg a farmert is lecseréljük susogós nike melegítőre, az sokkal kényelmesebb. meg nem is szorít annyira. a hajunkat leborotváljuk és veszünk 1-1 fehér merdzsót, amiben amikor nekidöntjük a fejünket a fejtámlának, frankón ráncosodik majd a bőrünk ott a nyakunknál hátul. ja.

összegezve ma hobbikertészkedtem és szívesen csinálnám is, ha nem lennék annyira előrelátó, hogy csak addig tartana, amíg nem találok jobbat. arra az időre meg hülyíteni szegény virágokat...a virág is csak ember. érző lélek!
félreértés ne essék, ha vmibe belekezdek, akkor azt csinálom lelkiismeretesen. de most úgy is nagy változások előtt állok, főleg időbeosztásban, úgyhogy nem szabad ilyen könnyelműen válogatni vagy váltogatni a hobbikat.
meg amúgyis hülyén néznék ki nagykarimájú szalmasapiban, meg zöld Backer-es köténykében, illetve gumicsizmában. mondjuk az még elmegy. gereblyével a kezemben!!!

mellesleg elpakoltam a szekrénybe a ruháimat, bár a zozi mondta, hogy semmi baj, hogy a fotelben tárolom a szárítóról leszedett ruhát, az a szekrény. csakmert majdnem megint elszóltam magam, hogy "na kész, már megint sikerült elpakolni X idő után..." és elgondolkoztam mennyi az az iksz. hát hetek... 1x meg fogom számolni, hogy átlag hány hétig nem teszem el a szárítóról szabdult ruhákat a szekrényembe. ilyen a férfilak. és adja az Ég, hogy soha ne kelljen nőkkel együtt élni, mindig legyen egy menedék, ahova visszavonulhatunk nőkben megtört állapotunkban:D ámen.

Vali! (másképpen: hali)

Bevezető, mint első iromány: rólam...;)
csak az olvasók tudják, mégis kivel állnak szemben. háháá.

2. féléves építőmérnök, idealista, aki hiszi, hogy a józan észnek még van értelme és uralma a világban. Ezzel a bloggal is csak azért álltam be a sorba - mert amúgy ellenzem - a blogot - -, hogy amikor vmi ordító ostobaságot hallok, akkor azt kiírjam magamból. mert ugye: "Vétkesek közt cinkos, aki néma". meg hát mi más is lenne erre jobb dolog, mint egy blooooog. hurrá-hurrá. illetve arra is jó, hogy visszajelzést kapjak. mert ugye: ha vki egyedül van a véleményével, abból még nem következik szervesen, hogy ő a hülye:)
azt hiszem ezzel a "mert ugye"-val most nagyon egymásra találtunk. sztem holnap elmegyünk fagyizni is.
nos én szeretek olyan átlagos dolgokat csinálni, amit mindenki más csinál, illetve társadalmilag elfogadott. pl: ma este hobbikertészkedtem. de ez más lapra tartozik. meg szeretek főzőcskézni. meg újabban a "Haszon" című folyóiratot olvasgatom egyre nagyobb érdeklődéssel. Meg az Öko Házakat. meg különböző dokfilmeket nézek a megújuló energiáról. Ha vki szeretne egy egész estés előadást hallani az energiáról, a talajvízről vagy az átalakuló városépítészetről, lehet jelentkezni. Tolongás-tolongás. mint mindig. és ha hozzákapcsolom a plázák világához?;) hogy miért is van ott a West Endben az a niagara? azt elárulom, hogy nem díszből;) vagy miért is húzódik a 4es metro építése? nem a trehány melósok vagy a rossz tervezés miatt...

tehát illen kis átlagos srácka vagyok. de nem voltam ám mindig ilyen. csak úgy látszik korán- (vagy későn-) érőnek születtem...és már kiéltem magamból az extrémitást. és lenyugodtam. régen görkorcsolyáztam. pedig nagyon utáltam. aztán 13 éves koromban vhogy rákattantam. úgyhogy bő 4 évig csöveken csúszkáltam, meg magas-magas lépcsők tetejéről ugráltam le. ezt azért szerette anyukám, mert egyrészt néha nem mostam ki elég alaposan a fürdőkádból a vért, másrészt szinte évente vehetett nekem új korit, mert az addigit "elhasználtam". meg egyszer az egyik osztálytársam azt hitte rám, hogy csövi vagyok (az öltözködésem alapján), mert annyira punk voltam. y0! na igen. de ezzel gondolom mások is voltak így.

szoktam még dobolgatni, ami szintén nem nagyon különc dolog, meg még réges-régen oktattak gitározni. olyan 10-12 éves koromban. tartott vagy 2 évig a lendület. túl sok ujjamat kellett egyszerre sok helyre helyezni. nem. nem jó. vannak akiknek ez jó, nekem nem. na most nem szabad félregondolni, most nem azt firtattam, amikor sok ujját kell az embernek egy helyre helyezni. az más, arról úriember társaságban nem beszél. csak a nők. na mondjuk abban nagy vagyok. mármint nem a nőkben, hanem az azelőttiben. egyszer egy ismerősöm ismerőse azt mondta, hogy ő látja az őrültséget a szememben és fél tőlem. meg mintha még vkitől hallottam volna, hogy fél tőlem, amikor megpróbáltam illendően megközelíteni a kegyeit. a legszűkebb értelemben. na én az ilyenek óta félek a nőktől. és még csodálkoznak, ha nem teljesítjük 1x-1x a kéréseiket.

kicsit feljebb nőve kezdett kialakulni, hogy itthon görkorcsolyázásból nem fogok megélni, ezért jöttek az ötletek: meteorológus. korisok lévén nem szerettük, ha esik az eső... építészmérnök. anyai unszolásra. de ahhoz lusta voltam. katona. óriási szülői lebaszás mellett ezt elvetettem. stratéga. Károly apu támogatásával mutti szavaztatta le. így lettem hangtechnikus. hál' Istennek elég időt töltöttem a szakma sok-sok területén ahhoz, hogy rájöjjek, ez nemigazán az én életcélom. nagyon jó, meg jó buli, meg fesztiválok, meg rokk, meg őrület, de azért valljuk be:
úno: nem éppen a legiskolázottabb környezet a sóbiznissz (még ha kívülről annak is tűnik), dosz: ki szeretné, ha még 50 évesen is 17 éves prüntyögők úgy beszéljenek veled, mint az utolsó serpával, mégha neked 15 diplomád is van és mégiscsak 33 évvel idősebb vagy (mondjuk az Operettben jó volt a díszlet mögött testközelből nézni, illetve kiszolgálni a rendkívül minimál öltözetű Rómeó és Júlia női szereplőket. még mindig beleremegek, ha visszagondolok).
na 4 hiperaktív év után nekem ez lejött és menekültem belőle. gottszájdánk, hogy a Kukucska Levi segített eldönteni a sorrendet a felsőoktatási jelentkezésemnél:
- kuki, milyen a villamosmérnök szak?
- sokat kell gyakorolni a fizikát, de meg lehet csinálni.
- jó, az jó lesz. villany, biztonságtechnika, műmenedzser, műmenedzser.
te és kuki, a menedzser szak?
- kurvasok a jó csaj.
- jó, sorrendcsere. de a SzIE mégiscsak egyetem, ott tuti több a jó nő, mint a bmf-en, akkor a sorrend: SzIE Ybl műmen, bmf műmen, stbstb... villanykar utoljára került.
és ez az egyetlen mondat mentett meg attól, hogy hülye fiatal fejjel elbasszam az életem a sóbiznissz serpájaként.
na most ez sem volt annyira tökjó, mert 22 évesen, amikor azért már elbasztam 4 évet az életemből a hangtechnikára, már nem nagyon akartam fizikát, meg ilyeneket tanulni. meg tanulni sem szerettem. na ezért mentem műmenre. és mit ad isten mindjárt az első napon: szinusz, koszinusz, statika, egyebek. először csodálkoztam is, hogy ez hogy a picsába jön a műmen szakhoz. majd amikor az első nap után belenéztem a kis kék könyvünkbe, amiben a tárgyak, kreditek, stb található, megpillantottam a megoldást: Építési szakirány. na ezt vhogy figyelmen kívül hagytam a jelentkezésnél. de gondoltam, ha már idekerültem, akkor az mégiscsak vmiért van, nekiálltam fizikát és statikát tanulni. tudni kell, hogy fizikából a gimiben nonstop kettes voltam. egyszer majdnem meg is buktattak. itt az egyetemen elsőre átmentem. bár kettessel, de az nem számít, a lényeg az, hogy a 33 delikvens közül benne voltam abban a 8ban, aki kapott aláírást a félév végén 3 halálkemény zh után. egy-két hűvösebb éjszakán elalvás előtti gondolkodásnál elmerengek, hogy ki volt a hülyébb. én, hogy nem tanultam a gimiben, vagy a tanárok, hogy nem voltak annyira szakemberek, hogy felkeltsék az érdeklődésem az anyag iránt. miközben egy öregember egy omladozó épületben 32 unott fej előtt fel tudta kelteni az érdeklődésem. innentől az önbizalmam az egekbe szökött, hogyha ez sikerült, akkor egy holmi építési műmájer szak vagy holmi egyetem nekem nem kihívás. azóta szakot váltottam, átmentem építőmérnökire és tengetem a mindennapjaim. vannak kisebb bukfencek, de meglepő módon (tehát számomra is meglepő módon) megyek előre (sohasem hátra) és sikerülnek a kitűzött céljaim. legközelebb, vagy ha nem alszom el, még megírom, hogy hogy sikerült a mai rendrakás és hobbikertészkedés. addig is jójszakát.